ÉLNI & ÉLNI HAGYNI- Korán Dorottya

Az új táborlakók nagy izgalommal várták, milyen élményeket tartogat számukra ez a tíz nap. Ez velem sem volt másképp. Azonban nálam nem csak az új élmények előtti várakozás okozott izgalmakat….

Születésem óta van egy veleszületett betegségem, ami igencsak meg tudja nehezíteni a másokkal való együttélést. Hogy érthető legyen, összefoglalok néhány száraz tényt a történetről. A neve Cisztás Fibrózis, és ez a cifra nevű kór – szórakoztató módon – a leggyakoribb ritka betegség. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy génbetegsége lévén, ez nem fertőző, csak örökölni lehet! A Cisztás Fibrózisban szenvedőknek minden nyálkahártyával bélelt szervük felszínén tapadós nyálka termelődik – így a tüdőben is –, amely megakadályozza a szerv működését. A orvosi tényeket lezárva tudni kell, hogy a CF-esekre jellemző a makacs köhögés, különösen éjszaka. És itt kezdődnek a gondok! Felmerül a kérdés, hogy meddig zavarhatjuk a mellettünk élőket. Ennek az izgalmával vágtam neki a tábornak, nem tudva, hogy ki lesz velem megértő, és ki lesz az, aki csak azt látja, hogy nem tud miattam aludni. Habár nagyon kellemetlen dolog egy éjszakai hangszóró szerepét betölteni, szerencsére sok kellemes csalódás ért. Sokan pozitívan és segítőkészen álltak az én kis „csomagomhoz” – mert mindenki cipel magával valami terhet az életben.
Ezen felbuzdulva kíváncsi lettem, kik érkeztek még a táborba efféle plusz kihívásokkal. Először Kelemen Lucifert találtam meg, aki elmesélte magáról, hogy koraszülött volt, és ennek következményeként alig, vagy szinte egyáltalán nem lát az egyik szemére, így az agya egy idő után teljesen kikapcsolta annak a képét. Ennek a rendellenességnek a neve Amblyopia (lusta szem). Ezt úgy lehet elképzelni, mint ha egész nap az egyik szemünket becsukva tartanánk, és úgy próbálnánk figyelni a környezetünkre. Ez leginkább a térlátás rovására megy. Luci szerint ennek az egyetlen észrevehető jele, hogy nem egyenesen (szemtől szembe) néz az emberekre, hanem kicsit előrebillenti az arcát úgy, hogy a jó szemével láthassa azt, akivel beszél. Azt is elmondta, hogy rendszeresen jár közösségbe, és soha semmilyen nehézsége nem volt még emiatt. Csak egy dolog jellemző, a csodálkozás az emberek arcán, amikor elmeséli valakinek.
Ezután tovább kutattam, és csupa olyan emberbe botlottam, aki csak nemrég szerzett tudomást állapotáról. Beszélgettem Szendi Cintiával, akiről 2 éve derült ki, hogy asztmás. Ő úgy gondolja, hogy a kezelése nem okoz komolyabb gondot. Eleinte előfordultak nagyobb rohamok, de rendszeresen szedi a gyógyszereit, és azon kívül, hogy magával hordja a fulladás elleni spray-t, hónapok óta nincs gondja a betegséggel. Megosztotta velem étkezési nehézségeit Kiss Szimonetta, aki laktózérzékeny, és Kiss Gábor is, aki pedig lisztérzékeny. Valljuk be, ez egy táborban nem egyszerű, hiszen az ételek kategorikus mellőzése gyakran nagy nehézséget jelent, mivel annak is nehéz utánajárni, mi tartalmazza azt az egy hozzávalót, ami fogyasztás esetén komoly problémát és rosszullétet okozhat.
Mindezek ellenére egy dolgot biztosan megállapíthatunk: a táborlakókat semmi sem tántorítja el egy kellemes hangulatú közös táborozástól. A feladat mindenkinél adott – kinél így, kinél úgy. Akkor megy minden a rendes ütemében, ha mindenki teszi, amit tennie kell.
Korán Dorottya

2013. július 17. szerda · ZÁNKA
| A RETROVAT lapja
 
DUE XXXIII. Kommunikációs és Média Szaktábor
2013. júliu s 17. szerda · ZÁN KA
Partilap

Tags

top