Magdalena Kegel összefoglalója az otthoni intravénás kezelésről (fordítás) és Dr. Holics Klára személyes tapasztalata alapján tett kommentje

Intravénás antibiotikus kezelés otthoni alkalmazása épp olyan biztonságos, mint a kórházban.

(Magdalena Kegel összefoglalója)

Szerző összegzi a korábban megjelent tanulmányok adatait, véleményét.

A „Lancet Infectious Deseases” című tudományos folyóirat összegzése szerint egy tanulmány sem található, mely arról számol be,  hogy az otthoni i.v. kezelés veszélyesebb lenne a kórházban végzetteknél. Azt is kiemeli, hogy több szülő sokkal jobban szereti, ha otthon történik a kezelés, mint a kórházban, részben már csak anyagi szempontok miatt is. De ennek a megoldásnak az is előnye, hogy a paciensek , akiket már egyébként is védeni kell a fertőzésektől, az otthoni ellátás esetén védve vannak a kórházi fertőzésektől.

Kutatók az ausztrál  „Royal Children’s Hospital” és a Murdoch Children’s Research Institut”-ban végeztek tanulmányokat. Penelope A. Bryant, a vizsgálat egyik résztvevője  arról szá,molt be,  hogy a szülők nagy része az otthoni kezelést tartotta előnyösebbnek. Volt ahol orvosi ellenőrzés mellett történt a kezelés, néhányszor  gyógytornászi segítség is elérhető volt.

19 gyermek esetét tekintették át, akik különböző fertőzések, vagy acut exacerbáció miatt kapták az i.v. kezelést. A legtöbb esetben a szülők vállalták a kezelést és a felelősséget, más esetekben nővérek végezték az otthoni terápiát.

Elsősorban az orvos döntése volt,  hogy mindez otthon történhessék,  máskor a szülők kérése játszott szerepet. Természetesen mindez függött a betegség súlyosságától és attól, hogy a család tudja-e vállalni a gyermek otthoni  ellátását.

Az otthoni kezelés általában hosszabb ideig tartott, de a biztonsága teljesen azonos volt a kórházban való kezeléssel. A vizsgálatok eredménye azt is bizonyította, hogy mind a paciens, mind a szülő számára örömet jelentett az otthon tartózkodás lehetősége. Kiemelték, hogy  emellett a kiadások is 30-75 %-al csökkentek. Pszichésen is nagyon sokat jelentett ez, nem csak a gyermekek, hanem az egész család számára,  gyorsabban gyógyultak és  ily módon még a kórházi fertőzés veszélye is elmaradt – jegyezte meg Naomi Katz a tanulmány társszerzője.

Penelope A. Bryant összegezte, hogy nagyon sok beteget kezelnek kórházban akiket otthon is el lehetne látni, nem csak Ausztráliában, hanem világszerte. De nem csak az i.v. kezeléseket, hanem más tradicionális beavatkozásokat is ki lehetne emelni a kórházi környezetből. További tudományos vizsgálat kellene, hogy az egészségügyi ellátás  fejlődésével megtudjuk, hogy mit lehetne még ennek érdekében tenni – összegezte Bryant és hozzátette, hogy már most is keresik a megoldást, hogy hogy lehetne megelőzni több esetben a betegek kórházba utalását.

Fordította: dr Holics Klára

 

Komment.

Ez a megjelent beszámoló számomra azért is bír nagy jelentőséggel, mert ennek csaknem minden sorával egyetértek és mely igazolni látszik a jogosultságát annak az eljárásnak, melyet 15 évvel ezelőtt, nem kis harc árán sikerült engedélyeztetni: az otthoni intravénás antibiotikus kezelés alkalmazását a Heim Pál Kórház cisztás fibrózis szakrendelésén.

10 éven keresztül, a szülőkkel való teljes egyetértésben, szóban, írásban és videó felvétellel előkészítetten, problémamentesen alkalmaztuk ezt az eljárást. A branül behelyezése szakrendelésünkön történt és az első adag antibiotikum bejuttatása is. Ezután a szülő megkapta a szükséges antibiotikum mennyiséget, a szereléket, fecskendőket és mindazt az eszközt és gyógyszert ami még szükséges volt. Egyúttal értesítettük az otthoni családi- vagy körzeti orvost és hozzájárulását kértük az időszakos ellenőrzéshez.

Betegeink, a fenti cikkben leírt tapasztalatokhoz hasonlóan örömmel fogadták ezt a lehetőséget. Amennyiben nem akut exacerbáció, vagy lázas állapot miatt került sor az i.v. kezelésre, akkor egy-két napon belül a gyermekek folytathatták a közösségben való részvételüket. Külön kiemelném, hogy az infektológusok által javasolt két napontai branül cserére szinte kivétel nélkül nem kellett, hogy sor kerüljön, a legtöbb esetben az első beállított tű 14 napon át benn maradhatott a gyulladás legkisebb jele nélkül! Kórházi felvételekre csak igen súlyos esetekben, vagy olyankor került sor, amikor az otthoni kezelés keresztül vihetetlen volt.

Talán ennek is köszönhető, hogy gondozottaink életminősége jelentősen javult, életkilátása megnőhetett, hiszen felnőtt korukig szinte soha nem került sor kórházi felvételre. Sajnos egy váratlan, adminisztrativ okokból született OEP döntés miatt ezt a gyakorlatot 10 év után abba kellett hagynunk. Pedig más országokban (Franciaország, Svédország) szerzett személyes tapasztalatok és az ott megjelent közlemények is azt támasztják alá, hogy a jövő útja egyre inkább efelé kell, hogy vezessen.

dr Holics Klára

Tags

top